ejtsd: "in mediász rész"

Hát az úgy esett, hogy elszóltam magam. Mindig így szokott kezdődni... sajnos néha befejeződni is.
De a nyájas olvasót inkább szeretném mihamarabb megnyugtatni, hogy semmi jóra ne számítson ezen sorok olvasása közben. Körülbelül úgy, ahogy már nagyon régen fogalmaztam (de hát néha jó újra meg újra ugyanazt...)

Figyelmeztetés! Annak ellenére, hogy a „kiadvány” élettani hatásait már nem csak állatokon teszteltem, mindenki kizárólag saját felelősségére olvassa el! Az esetleges agykárosodások kialakulása miatti gyógykezelések (csoportterápia, pszichiáter, gyógyszeres kezelés stb.) költségét nem vállalom fel!

Különben meg lelkes szopogatást kívánok elöljáróban utórezgéssel. A koncepción majd még kanyarítok néhány kurtát, egyelőre lemondó biggyesztéssel tisztelgek a bárányfelhők megszámlálói előtt és várom az újabb ihlettejes pillanatokat.

Ja igen, a felhők szelíd lények, csak néha akkorát kell lódítani rajtuk a seprűvel, hogy a csuklóm is belerándul, mire méltóztatnak elvonszolni felfuvalkodott hab testüket az égbolton tündöklő fényes és halványabb barátaim elől.

A felhővédők panasszal élhetnek, de mielőtt nagyon belelohalnák magukat szegény szélfútta teremtmények hányattatott sorsába, kérem gondolkozzanak el: láttak e már sarkantyút, ostort, szájkosarat és befelé szöges pórázt használnom fegyelmezésükre. Mert hát fegyelmezésről szó se volt! Amilyen jámborak, annyira szeleburdiak is. Láttam például egy halcsontváz formát ami egész életét tátott szájjal töltötte. Ha jobban megnéztem volna, biztos még a nyála is csurgott kicsit... szóval se nem esetlenek se nem két lábon állnak, repülnek de folyton zuhannak...